Szabó Endre Elhagyatottság című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
-  -   -    U U  -   U -   -  U  -  -   
Messze, falu-végen van a sátorom,
 -   U   U U  - -   U  U  - U -   
Félre eső, siket, taposatlan utcán
 -  U U -   U -    U U -  U  -  -  
Bandukolok, hogyha kibátorodom.
 -  U U -    -   U  U - U U U  
Elmélázva szedem néha szerbe-számba,
-  - -  U   U -   - U   -  U   -  U  
Hogy hiszen volna még egy-két cimborám,
 -    U  -   -  U  -  -    -   -  U -   
Hisz sokakkal voltam zajos barátságba`,
 -    U -  -   -  -   U -   U -  -  -   
Csak a végit bizony nem így gondolám.
  U  U  - -   U -    U  -    -  U -   

  
De az embereket azért, hogy elhagytak,
 U U  -  U U U  U -     U   -  -   -   
Jól magamba szállva én nem vádolom,
 -   U -  U   -   U -   -   - U -   
Hisz tudják, hogy nekem, a földhöz-ragadtnak
 -    -  -    -    U U   U  -   -   U -   -  
Koccintásra nincsen egy pohár borom,
 -  -  -  U  -   U  -    U -   U -   
Sőt nagy fonákságul megeshetnék az tán,
 -   -    U -  - -   U -  -  -  -   -   
Hogy még kizsebelném a jó cimborám,
 -    -   U  U -  -  U  -  -  U -   
Hogy üres pipámat eleibe tartanám:
 U   U -   U - U  U UU U  -  U -    
"Ugyan nincs-e nálad egy csipet dohány?"
 U  -   -    U  - U  -     U -   U -     

  
S tudják, hogy amiről velök beszélhetnék,
   -  -    U   U U -   U -   U  -  -  -  
Az oly jajkeserves, siralmas dolog,
U  -    -  U -  -    U -  -   U -   
Hogy vidám nótákat már nem énekelnék,
 -    U -   - - -   -   U  - U -  -   
Hogy nekem most már csak a könnyem csorog,
 -    U -   -    -    U  U  -   -    U -   
Hogy én éjjel-nappal siratom zokogva
 U   -  -  -   -  -   U U -   U -  U
Ezt a szegény, árva, eltiprott hazát,
-   U   U -    -  U  -  -  -    U -  
És ki a könnyeket velem együtt ontsa,
-   U U  -   U -   U U  U  -   -   U  
Ki ezt még keresné - nincs oly jó barát.
 U -    -   U -  -    -    -    -  U -   

  
Rettenetes magány! Elhagyott zugomban
 -  U U -   U -    -  U  -    U -  -  
Búsan rágicsálom száraz kenyerem,
 - -   - U  - -    - -   U  U U  
Emésztem magamat véghetetlen búban
U -   -   U U -   -  U -  -   - -  
S nem áll a reménység szóba sem velem.
   U  -   U  U -   -    - U  -   U U   
- Hogy elfelejtettek, hogy elhagytak - jól van,
   U   -  U -  -  -    U   -  -   -     -   -   
Boldogtalanabb már ettől nem leszek,
 -  -  U U -    -  -  -   -   U  -   
Hanem az aggaszt, hogy utoljára rólam
 U U  U  -  -      U   U -  - U  - -  
még a halál is megfeledkezett.
 -  U  U -  -   -  U -  U -   
 12

11

12

11

12

11

13

11



12

11

12

11

12

11

13

11



12

11

12

11

12

11

12

11



12

11

12

11

12

11

12

10