Ha kél a hold...
Ezüst ujjával bekopog.
Zenélnek bámész ablakok.
Megáll a fázós tölgy felett,
Halkan beszól:
"Nincs dal, sóhaj, vagy üzenet?"
Poéták irgalmas barátja,
Pihent türéssel várja-várja:
Csendül-e ríme vágynak, búnak,
Hogy osonjon
Ösvényein az égi utnak.
Ezüst ujjával bekopog.
Ma, áldottan boldog vagyok,
A hold, ha vallok, - kinevet,
Vándor ne várj:
Ma, nincs se dal, se üzenet.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!