Ő nem sok embert szeretett.
- - U - - U U -
A szíve mély, de zárt világ volt:
U - U - U - U - -
Különös kőfallal kerített,
U U - - - - U - -
Mély futó-árokkal határolt.
- U - - - - U - -
S hogy őt szeretik: alig hitte:
U - U U U U - - U
Őt, önmagáért, semmi másért,
- - U -- - U - -
A szívébe zárt mély világért.
U - - U - - U - -
Úgy szeretném megmelengetni most
- U - - - U - - U -
Az ő szívénél melengetett kézzel
U - - - - U - U - - U
A nem-sok embert, akit szeretett.
U - U - - U - U U -
Itt most ezt a két drága gyermeket:
- - - U - - U - U -
Testvérének gyermekeit:
- - - - - U U-
Testvéremnek gyermekeit.
- - - - - U U-
Be jó lett volna gyönyörködni bennük,
U - - - U U - - U - -
S egy-öleléssel fogni őket át -
U U U - - - U - U -
Nekünk, kik szerteágazó családfán
U - - - U- U - U - -
Maradtunk mind a ketten: oldal-ág.
U - - - U - U - U -
| A
B
A
B
C
D
D
| 8
9
9
9
9
9
9
| | A
B
C
C
D
D
E
F
G
H
| 10
11
10
10
8
8
11
10
11
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|