Bárd Miklós Te tudod, Uram! című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Te tudod, Uram, nem zaklattalak
 U  U U   U -    -   -  -  U -  
Sűrűn imákkal, könyörgéssel,
 - -  U -  -    U  -  -  U  
Egy sóhajtással, mely szívből fakad,
-    - -  -  -    -     -  -   U U  
Érintkezem én az éggel,
- -   U U  -  U  -  -   
Ha kél a regg - ha száll az éjjel... -
 U  -  U  -      U   -   U  -  -       
Te meghallod a halk imákat,
 U  -  -  U  U  -   U - -   
Bús töredelem, gyermeki alázat
 -   U U U -     -  U U U - -  
Feléd sóhajtva lendít szárnyat:
 U -   - -   U  -  -    -   -    
Te tudod, Uram, hogy` legyen!
 U  U U   U -    -     U  -   
Sóhajtok, meghajtom fejem,
 - -  -    -  -  -   U -   
Hol minden gyarló, minden véges,
 -   -  -    -  -   -  -   - U  
A legjobbja is százszor vétkes,
U  -  -   U -    -   -   -  U  
Aki bűnt vall - aki szenved,
U U  -    -     U U   -  -   
Ha elnyeri-é a kegyelmet?...
 U -   U U - U  U  -  -      
Te tudod, Uram.
 U  U U   U U  
A

B

A

B

B

C

C

C

D

D

B

B

D

D

E

 10

9

10

8

9

9

11

9

9

8

9

9

8

9

5







Alliteráció