Én véreim, akiket közös átkunk
- - UU U U - U U - -
Vett el tőlünk s szakított messze-messze,
- - - - U - - - U - U
Tán túl-sokszor jutunk az eszetekbe.
- - - - U - U U U - U
Hajh, pedig a magyar élet rohan már
- U U U U U - - U - -
S özönvizéből csak az, ki kilábol,
U - U - - U - U U - -
Kit rút Közeltől messze-csal a Távol.
- - U - - - U U U - U
Messzi-magyarok, jaj, be irigyellek:
- U U U - - U U U - U
Itthon már minden elvesztve előre
- - - - U - - U U - U
S boldogok vagytok: messze vagytok tőle.
- U - - - - U - - - U
| A
B
B
| 11
11
11
| | A
B
B
| 11
11
11
| | A
B
B
| 11
11
11
| | | |
|
|