Ady Endre

Ismeretlen átok

Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Virágokat tépnek,
Napsugárban élnek
Milyen sokan, mások!...
Engem megfogott egy
Ismeretlen átok.

Nem adott az élet
Nyugodalmat, békét,
Feldúlta lelkemnek
Végső menedékét;
Nincs már egy reményem,
Szivemből már régen
Eltüntek az álmok...
Megfogott, megölt egy
Ismeretlen átok!