Egy arc fölbukkan néha a homályból,
U - - - - - U U U - -
Hová eldugta őt a feledés,
U - - - U - U U U -
Egy régi társnak arca, aki bátor
- - U - U - U U U - -
Tekintetével a lelkedbe néz.
U - U - U U - - U -
Elhunyt napok és elfakult vidékek
- - U U - - U - U - -
Feléd ragyognak ismét hirtelen,
U - U - U - - - U -
Fölzendül elnémult szavak zenéje
- - U - - - U - U - U
És lelkeden, lehangolt hangszeren
- - U - U - - - U U
Ábrándjaid eljátssza újra multad,
- - UU - - U - U - -
Csak bánatod tesz rájuk hangfogót...
- - U - - - - - U -
A feledés homályából kibukkan
U U U - U - - - U - U
Egy régi arc és feléd mosolyog.
- - U - - U - U U U
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| | |
|
Alliteráció
|