Tegnap hívtál erdő, üzentél utánam:
- - - - - - U - - U - U
Odakint több a fény, igazabb világ van.
U U - - U - U U - U - U
Odakint kurjanthat fékezetlen kedvem,
U U - - - - - U - - - -
Nem nyügözhet semmi, ha vendéged lettem.
- U - - - U U - - - - U
Kisértetet rejtő falak, zugok, zárak,
U - U - - - U - U - - -
Bocsássatok már el, fáradt vagyok, fáradt.
U - U - - - - - U - - -
Aki üzent értem, nem várhat sokáig,
U U U - - - - - - U --
Nem várhat a holnap halott hajnaláig.
- - U U - - U - - U -U
Régen hivtál erdő, én csak ma jöhettem.
- - - - - - - - U U - -
Szomorúra sorvadt kurjantós, víg kedvem.
U U - U - - - - - - - -
Birodalmad csöndes, mint a gyászos udvar,
U U - - - - - U - U - -
Tele minden ösvény, bujdosó nagy búval.
U U - U - - - U - - - U
Hová lett a nóta, az illat, a mámor?
U - - U - U U - U U - -
Kiesett a napfény, billent koronádból.
UU - U - - - - U U - -
Némán hull öledbe a száz húru hárfa,
- - - U - U U - - U - U
Sirató dalt suttog, fehér testü nyárfa.
U U - - - - U - - U - U
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|