Bocsáss meg erdő!...
Nem voltam ott a szent agóniánál,
A könnyes remegések éjjelén.
Halállal vívott üzenet-tusákon
Nem voltam én.
Lázas fejed, a tört avar-párnádon
Nem becézgette hű baráti kéz,
Sors: (emberi) mely sok-mindegyikünknek
Szemébe néz.
A halott szagot riadva kerülte
A zenekar, a madarak hada.
Koldus-csapat, csak üzte-csalta őket
Dél illata.
Én most jövök, idegen, fáradt kedvvel
Tél-gyürte testtel magam-roskatag.
A szent vizek, a március varázsa
Rám omlanak.
Holt vágyaim megmártom a vizekben,
Szemedbe nézek győzelmes tavasz:
Mi felszikrázik rejtett mélységekből:
Az élet az.
Jövök, a tékozlók alázatával.
Arany patak az avaron.
Adj innom erdő, égnek már a völgyek,
Én szomjazom.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!