Pünkösdkor halt meg...
Vedd szárnyaidra mesemondó szellő
A május minden ékességeit:
A fényt, a dalt, az áldást és a csendet,
S ahová küldlek, oda, oda vidd.
A lelkem is vidd könnyes bánatával
S ha elsuhansz egy temető felelt,
Ahol a szomoruság legkiáltóbb,
Apámnak sirját ott majd felleled.
Fedd be a pünkösd pazar biborával
Álmodva álmát bizva, édesen:
Hogy minden ugy van ahogy ő akarta,
Hogy semmi gyász sincs többé ide fenn...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!