A homokban.
Láttam Párist, Rómát és Londont,
Tudok mindent, amit ember kigondolt,
A szív s az agy, mit magába vehet:
- S bejártam képzeletben az Eget.
Szívem van, de meg is szenvedtem érte,
A sors a jót nekem cseppenként mérte,
S hányszor volt, hogy hitem megfogyva,
Térdeltem jó Anyám sírjára rogyva.
Most Margit lányom s két kis unokám,
Marékkal szórják a homokot rám:
- Ennél szebbet nem láttam a világon,
Szebb két bimbót egy nyiló rózsaágon.
Aradi házunk udvarán. Arad, 1910. május 20.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!