Tóth Kálmán

Nem is lenne...

Nem is lenne azután szó
Galamb búgásáról,
Rózsa nyilasáról:
Ha egymásé lennénk mi...
Ha valami nagyon, nagyon
Szépet mondanának,
Akkor a világnak
Rólunk kéne mesélni.

Nem is beszél talán másról
Galamb az erdőben,
Virág a mezőben,
Csak örökké ellenünk -
Könyörögnek az istennek:
Galamb: búgásában,
Rózsa: nyilásában,
Hogy mi egygyé ne legyünk.

Pedig minek könyörög ugy
Az erdők galambja!
Hisz ugy se akarja
Ezt maga az isten se;
Jó az isten, - de a minőt
A mennyben sem látott:
Oly nagy boldogságot
Itten még se nézhetne!