A láthatár
Visszanézek eltűnt, kis lakodra,
Onnan jőnek e hűves szelek,
Kerted fái kékbe öltözének,
Mint az ég, oly színűk lettenek.
Ott a látkörön az ég hajolt le,
Égig ér föl csendes, kis lakod,
Viskód ormán csillagok bolyognak,
És az égbe nyílik ablakod.
Most tudom, hogy ég lakója voltál,
Hogy szemedből ég mosolyga rám.
Most tudom, hogy a mennyet hagyám el,
Amidőn tetőled távozám.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!