Hogyha lelkem felleg volna, melynek
- U - - - - - U - -
Méhében gyors villámok rejlenek,
- - - - - - - - U U
És te, lányka, reá mosolyognál:
- U - U U- U U - -
A legszebb verőfény születne meg.
U - - U - - U - U U
Hogyha lelkem borult éjjel volna,
- U - - U - - - - U
S te pillanatod bele hajtanád:
U - U U - U U - U -
Csillagsugárral derítenéd föl
- - U - - U - U - U
E börtönsötétségü éjszakát.
U - - U - - U - U -
Hogyha lelkem ölő angyal volna,
- U - U U - - - - U
S meglátná, lányka, kedves arcodot:
- - - - U - U - U -
Földig hajtaná fejét előtted,
- - - U - U - U - -
S csókkal halmozná bibor lábadot.
- - - - - U - - U U
| A
A
B
A
| 10
10
10
10
| ^ Visszatérő rím
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| | |
|
|