Bezerédj Amália

A világról

Ne higyjétek, hogy e földet,
Mit világnak nevezünk,
Csak mi lakjuk, s az egészet
Elfoglalja telepünk.

Magyarország a mi hazánk,
Nagy darab, de a világ
Sokkal nagyobb, s ezen kivül
Van még rajta sok ország.

E számtalan országokat
Különböző nép lakja,
Tápszerüket különféle
Állat, növény s viz adja.

Vannak roppant nagy vizek,
Miknek tenger a neve,
Hajóval utaznak rajta,
Sok állattal van tele.

Külön minden ország népe
Hódol egy-egy királynak,
Kik rendezik ügyeiket,
S törvényeket csinálnak.

Épen mint a mi országunk,
Vannak azok felosztva,
Hegy, völgy által elválasztott
Városokra, falukra.

Városokban pompás, drága,
Nagy templomok s paloták,
Az utczákat jövő, menő
Férfiak s nők tarkitják.

Ur és paraszt, gazdag, szegény
Van mindenütt vegyesen.
A hány nemzet, annyi szokás,
S beszél annyi nyelveken.

A franczia, angol, német
Igen mivelt nemzetek;
Tőlök nyer a világ-ipar
Számos becses műveket.

Az olasz a zenében s a
Festészetben kitünő,
Tőlük kerül sok remek kép,
Bájló dalu férfi s nő.

Spanyoloknál ló, juh és bor,
Vannak jók és nemesek.
Ezek által jut némelynek
Igen gazdag kereset.

Hajdanta a török roppant
Nagy hatalmu nép vala,
De nem akar mivelődni,
S el e miatt satnyula.

Legnagyobb föld az oroszé,
Miveltsége ennek sincs;
Vadászatból él nagy része,
Náluk a bőr drága kincs.

Ezek a legfőbb nemzetek,
A kiket itt emliték;
De előbb is a mint mondám:
Számtalanok vannak még.

Ám de hagyjuk, lesz idő még
Megismerni mindnyáját;
Legelőször ismerje meg
Ki-ki saját hazáját.

Tudja meg, mily drága föld az,
Melynek keblén született:
Mely mint anya gyermekének
Ád naponként kenyeret.

S majd idővel, ha szükség lesz,
Mint jó gyermek anyjáért,
Oly tettre kész legyen minden
Hű kebel a hazáért!