Egy nyárutói éj lehelt ki engem
- - U -U - U - U - U
e szép világba forrón, boldogan.
U - U - U - - - U U
Oly éhes voltam, mint áradt folyam,
U - - - - - - - U -
s tiszta, miként harmat a gabnarenden.
- U U - - U U - U - U
Apró kezemben láthatatlan gyeplők,
- - U - - - U - - - -
miken távol csikók kedve forog.
U - - - U - - U U -
Még teli fül és kristályos torok,
- U U U - - - - U -
de bús szemek: ősidőktől vezeklők.
U - U U - U - - U - -
Ma temetőm a nyárutói éj,
U U U - U - U -U -
az éhségem egy virágos fekély;
U - - U - U - - U -
a sok gyeplőt csikóim elkuszálták.
U - - - U -U - U - -
Magam gúnyolva szövöm éltem szálát.
U - - - U U U - - - -
S vagyok: mint vén cirkuszbohócnak mellén
U - - - - - U - - - -
egy nyárba rívó kopott szines mellény.
- - U - - U - U - - -
| A
B
B
A
| 11
10
10
11
| ^ Ölelkező rím
| A
B
B
A
| 11
10
10
11
| ^ Ölelkező rím
| A
B
C
| 10
10
11
| | A
B
B
| 11
11
11
| | | |
|
|