Szerző
Ölvedi László

Ölvedi László

költő

1903. május 22. — 1931. június 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1338 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 24.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Ölvedi László

Miatyánkom

Ne higyjetek hideg arcomnak.
Forrongó vulkán a lelkem;
Hamu alatt a zsarátnokot
Lángoló életre keltem.

Húsz év tüzét lobogja vérem.
Ragyogón, pirosan, szépen.
Hiába raknak béklyót kezemre,
Hajrás erővel szerte tépem.

Minden áldott, szerelmes csóknak
A lelkemben csattan a mása;
És belőlem hajt uj virágot,
A mámoros sziv kacagása.

Ami tiétek, mind enyém volt;
Csókos, rózsás, virágos kertem
Megnyitom ma, hiszen először
Minden szépséget én öleltem.

A vágyatok zuhogó láva;
Azt hiszitek, engem nem éget?
Önmagamnak cserepes ajkkal
Mondok nemet, százszor keményet.

És ezerszer mondom el egy nap,
Miatyánkom lőn e tagadás;
S míg egyedül állok a végen,
Ne is legyen soha, soha más.

Ölvedi László aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!