Sötét, nyomasztó éj borult reám, U - U - - - U - U- Sápadtan nyögtem kínos nyoszolyán, - - - - - - - U U - Szunnyadt szivemben vágy, emlékezet - - - U - - - - - U - Fásultan, érzéketlenül, - - U - - - U - Nem tudtam, láttam mást körül, - - - - - - U - Csak két gyengéden ápoló kezet. - - - - U - U - U U Eltünt az éjjel, kétes szürkület - - U - - - - - U U Adott az éji rémeknek helyet, U - U - U - - - U - Derengni kezdett lelkem hajnala, U - U - - - - - U U S szemem bágyadtan hordva szét, U - - - - - U - Mit megpillanték, - íme két - - - - - - U - Imára kulcsolt, gyengéd kéz vala. U - U - - - - - U U S a szürkületből napfölkelte lett, U - U - - - - - U - Fénylett, derült az ég fejem felett, - - U - U - U - U - S hogy lábam ujra elsőt lépe, - im, - - U - U - - - U - Mint jó szülőé egykoron, - - U -- - U - Két gyengéd kéz fogá karom, - - - - U - U - Hűn gyámolítva ingó lábaim. - - U - U - - - UU Óh égtől áldott, áldó, hű kezek, - - - - - - - - U - Melyekre csendes könnyek pergenek - U - U - - - - - U - Bús éj után e nyájas reggelen, - - U - U - - - U U Az első egy-két halk szavat, U - - - - - U - Mely halvány ajkamon fakad, - - - - U - U - Hálás kebellel nektek szentelem! - - U - - - - - U U Míg kebelemben érző szív dobog, - U U - U - - - U - Legszentebb mélyén hálám élni fog, - - - - - - - - U - S minden paránytok hő csókom lepi. - - U - - - - - U U Hisz boldogítóbb földi kincs, - - U - - - U - Mely annyi áldást szórna - nincs, U - U - - - U - Mint a hű hitves áldott kezei! - U - - U - - U UU
| A
B
C
D
D
C
| 10
10
10
8
8
10
| | A
A
B
C
C
B
| 10
10
10
8
8
10
| | A
A
B
C
D
B
| 10
10
10
8
8
10
| | A
A
A
B
B
A
| 10
10
10
8
8
10
| | A
A
B
C
C
B
| 10
10
10
8
8
10
| | | |
| Alliteráció
|