Aratás
Benépesült a délibáb hazája:
Pacsirtaszóra kelő szorgalom
Munkás csoportja izzad szakadásig
A forró fényben, híves hajnalon.
Még a fiastyúk is feljő, mikorra
Daluk elszunnyad öreg éjfelen.
Egy rövid álmot alszanak szegények
És táboruk megint talpon terem.
Ó, hány bukik fel, elejtvén kaszáját
A nap hevében, munka nehezén.
Hánynak vére festi meg a tarlót
S az új kenyérből nem harap szegény.
Ki verejtékkel öntözi a földet,
Annak fekete kenyér se marad...
Mért hazudjátok hát, hogy aki szánt, vet,
Aki dolgozik, izzad, az arat?
Hiszen a magnak más tartja a zsákot,
Lefoglalózza a jövő tavaszt,
S tarlók kopárán szomorún csatangol
Éhes gebéje mellett a paraszt...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!