Ölvedi László

Hiveim, merre vagytok?

Vértől piros az élet-árok;
Kemény csatán, akikre várok:
Hiveim merre vagytok?

Másét óvó élő sövényül
Teremtődtem s bár hitem gyérül,
Birom, ameddig birom.

Minden új nap: reményveszejtő,
Minden új út: tétova lejtő,
Zápor mossa, szél veri.

Átokverte bús Dunamente,
Bejárja lelkem éjjelente
S bekocog az ablakon.

Gyújtatlan is bizton gyúlad ott
Szikra lopva, ahol én vagyok;
Repül erre, arra is.

Szivetekbe száll a sziporka,
Hamuba hull - vagy puskaporba?
Elválik majd csakhamar.

Telt marokkal szórom a pernyét
S dúdolok halk, ósdi vecsernyét,
Bánatosat és magyart.

Akarom, hogy akik még élnek,
Mondjanak bár rossznak, kevélynek,
De jőjjenek utánam.