Szerző
Ölvedi László

Ölvedi László

költő

1903. május 22. — 1931. június 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1357 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 22.

Megosztás

Címkék

Ölvedi László

A bányász éneke

Bányász vagyok, fojt a bányalég.
Mellemre sűrű ködök ülnek,
Mécsesem rőt lidérclánggal ég.

Síri csendben mélylik a tárna.
Meszsze, messze zokog a viszhang,
Mintha mindig temetés járna.

Rombolt a rém, bedőlt a bánya;
Kik élünk még alatta, holtan
Pusztulhatunk, a fene bánja.

Kopogok a koporsódeszkán:
Kemény falán száz süket fülnek.
A feleletet várom eztán.

Jó szerencsét! nagy biztatásom
Nem hallja már itt senki, senki.
Jaj, pedig nincsen semmi másom.

Nem birom már sokáig én sem,
Megöl a bánya gyilkos lehe
S túl leszek minden szenvedésen...

De lelkem ég a Davy-mécsben

A bánya mély, halálos, setét,
Mi lesz ha e robbanó légben
Kinyitom a lámpám födelét?

Ölvedi László aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!