Az én magányom
Itten töltöm vígan napjaimat
E szalmafödeles együgyű kis házban.
Itt öntözöm zsenge virágimat
E kis kertecskének híves homályában.
Dalra fakaszt madárkák zengése,
Elandalít a falevél ájulása,
A tavaszi zefír sziszegése,
Égi reménnyel gyújt rózsák bimbózása.
Így, - így élek, távol irigyektől.
Kicsinyek gondjaim, de egyszersmind nagyok,
S ha magányom a bölcsebb lelkektől
Látogattatik, - óh! - akkor boldog vagyok!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!