Visszanézek eltűnt, kis lakodra,
- U - U - - - U - U
Onnan jőnek e hűves szelek,
- - - U U - - U -
Kerted fái kékbe öltözének,
- - -U - U - U - -
Mint az ég, oly színűk lettenek.
- U - - - - - U U
Ott a látkörön az ég hajolt le,
- U - U U U - U - U
Égig ér föl csendes, kis lakod,
- U - - - - - U -
Viskód ormán csillagok bolyognak,
- - - - - U - U - U
És az égbe nyílik ablakod.
- U - U - U - U U
Most tudom, hogy ég lakója voltál,
- U - U - U - U - -
Hogy szemedből ég mosolyga rám.
- U - - - U - U -
Most tudom, hogy a mennyet hagyám el,
- U - U U - - U - U
Amidőn tetőled távozám.
U U - U - - - U -
| A
B
B
B
| 10
9
10
9
| | A
B
C
B
| 10
9
10
9
| ^ Félrím
| A
B
C
A
| 10
9
10
9
| | | |
|
Alliteráció
|