Lassan csörögve hulltak el
- - U - U - U U
A sárga levelek,
U - U U U U
A fák nagyot ásítva fel
U - U U - - U U
Az égre néztenek.
U - U - U U
Az égnek lenge csillaga
U - - - U - U U
Szerette a tavaszt,
U - U U U -
De látta az elpusztulást,
U - U U - - U -
S busongva nézte azt.
U - U - U -
Szerette a nyár lombjait,
U - U U - - UU
A zöldes berkeket;
U - - - U -
Mind elhalának mostan ők,
- - U - - - U -
S a csillag könyezett.
U - - U U -
Könye magasról hulla le,
U U U - - - U U
Elhagyván az eget,
- - - U U -
S mert fájdalom szülöttje volt,
- - U - U - U -
Hulltában megjegedt.
- - - - U -
És hóalakban szálla le
- -U - - - U U
A fák tetőire,
U - U -U U
Ágakra fagyva, mint jegec,
- - U - U - U -
Csapokban csünge le.
U - - - U U
Hó ült a hosszú ágakon,
- - U - - - U -
Köd volt a völgyeken,
- - U - U -
Varjak röpültek a mezőn
- - U - U U U -
Károgva, éhesen.
- - U - U U
A csillag téli éjeken
U - - - U - U -
Zöld falevél helyett
- U U - U -
Tündöklő jégcsapokra lát,
- - - - U - U -
S búvában megrepedt.
- - - - U -
Eltűnt az égnek táv ürén
- - U - - - U -
A menny és föld között,
U - - - U -
Magasban fénylő társai
U - - - - - UU
Látták kihúnyni őt.
- - U - U -
| A
B
A
B
| 8
6
8
6
| ^ Keresztrím
| A
A
B
C
| 8
6
8
6
| | A
B
C
B
| 8
6
8
6
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 8
6
8
6
| ^ Félrím
| A
B
C
C
| 8
6
8
6
| | A
B
C
B
| 8
6
8
6
| ^ Félrím
| A
A
B
A
| 8
6
8
6
| ^ Visszatérő rím
| A
B
C
D
| 8
6
8
6
| | | |
|
Alliteráció
|