Szerző
Tompa Mihály

Tompa Mihály

a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb költője és református lelkész

1817. szeptember 28. — 1868. július 30.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1035 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 19.

Megosztás

Címkék

Tompa Mihály

Halott felett

Ti boldogító szép szemek,
Sugárotok hogy elfogyott!
A zengő ajk hogy megfagyott!
Szív és kebel minő hideg!

Nem értél sok bút s örömöt;
Korán jött élted alkonya,
Hogy légy a sír menyasszonya...
Fehér rózsák fürtid között!

Lehervadt ékes rózsaszál,
Mosolygásod nem ösmerém,
Míg a tavasznak idején
Az életfán virágozál!

Járván az élet útait, -
Nem vendég, szomszéd vagy rokon, -
Por és verejték arcomon,
Fáradt zarándok állok itt!

Megtámasztom vándorbotom,
És összetéve két kezem,
Bánkódom és emlékezem...
S úgy jól esik a fájdalom!

Vándor vagyok; - az idegen,
Korán, korán lehervadott
Fehér liljom, fehér halott!
Megcsókol, és tovább megyen.

Tompa Mihály aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!