Szerző
Amade László

Amade László

magyar költő

1703. március 12. — 1764. december 22.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1437 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 11.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Amade László

Édes Dudi Duduskám...

Édes Dudi Duduskám,
Szép Babuka Babuskám,
Alakom, angyalkám,
Szép rabom, madarkám!

Tubám, tőlem ne röpűlj,
Hanem hiv fészkedben űlj,
Lankadj s ölemben dűlj,
Nékem örömöt szűlj!

Osztozzál egy szivemmel,
Lelket végy egy lelkemmel,
Nevess beszédimmel,
Könyvezz szemeimmel!

Vannak kik reád vásnak,
Nem engedlek én másnak,
Sem az gaz szokásnak,
Bár sok vermet ásnak.

Téged, téged szeretlek,
Téged, téged kedvellek,
Tégedet késérlek,
Meddig el nem érlek.

Csin csillagom, kegyessem,
Lépes mézem, édessem,
Egy szóval mindenem,
Tudod én Istenem!

Szép képed szeplőtelen.
Szived pedig szintelen,
Jőj, szivem, én velem,
Van rólad hitelem.

Pipacs piros ajakid,
Kökény egy pár szemeid,
Pár czitrom mellyeid,
Sólyom tekéntetid.

Engemet megkötöztek,
Mind halálig meggyőztek,
Izre porrá törtek,
Örökre gyötörtek.

Termeted merősége,
Testednek keménysége,
Telyes egészsége,
És minéműsége.

Bizony minden hibátlan,
Csinos, deli, ártatlan,
Minden porczikája,
Sziv remek munkája.

Azért mivel méltó vagy,
Tüzem hozzád ég és nagy,
Enyhits harmatoddal,
És úgy bánj raboddal.

Nyitom minden eremet,
Föláldozom véremet,
Igaz életemet,
Tűz - fagy - hív szívemet!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!