Közeleg már, közeleg a pillanat...
U U - - U U U U - U -
Viszontlátom az én kedves fiamat,
U - - U U - - - UU -
Szinte látom: hogy jön be a szobába,
- U - - - - U U U - U
Kicsiny karja, picziny karja kitárva.
U - - U - - - U U - U
Bizony, bizony e pillanat édes lesz,
U - U U U - U U - - U
Oh mi forrón szoritom majd szivemhez;
- U - - U U - - U - -
Betakarom, elfedem őt karomba,
U U U U - U U - U - U
Mint virágát elfödi a fa lombja.
- U - - - U U U U - U
Azután majd a térdemre ültetem,
U U - - U - - U - U U
Ő meg mesél, beszél nekem szüntelen,
- - U - U - U - - U -
Gyermek beszéd!... bizony semmi nincs azon,
- - U - U - - U - U -
Mégis olyan áhitattal hallgatom!
- U U U - U - - - U U
Már az igaz, hogy azt tudni nem lehet:
- U U - U - - U - U -
Mért szeretünk egy ilyen kis gyermeket?
- U U - U U - - - U U
Oly esetlen minden szava és tette,
U U - - - - U U - - U
Mégis... mégis majd meghalunk érette.
- - - - - - U - - - U
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|