Egy éh kígyó bement egy kovács műhelybe,
U - - - U - - U - - - U
Acél reszelőre hol talál egy helybe,
U - U U - U - U - - - U
Ételnek vélvén azt, rámegy hogy felfalja:
- - - - - - - - - - - U
Azonnal nyelvével szívja, szopja, nyalja.
U - - - - - - U - U - U
Örül a reszelőt hogy jó formán vérzi,
U U U U U - - - - - - U
De a maga vérit hogy issza, nem érzi;
U U U U - - U - U U - U
Az acél vériből szegény addig szopott,
U U - - U - U - - - U -
Hogy a maga nyelve már csaknem elkopott.
U U U U - U - - U - U -
Végre a reszelő megszánja bús sorsát,
- U U U U - - - U - - -
Mondván. Míg belőlem elnyalhatsz egy morzsát,
- - - U - U - - - - - -
Előbb nyelved és szád búcsút vesz magától:
U - - U - - - - - U - -
Én csak időnek félek a fogától...
- U U - - - U U U - -
Nektek szól e lecke, kik az ártatlannak
- - - U - U U U - - - -
Hírét marcongjátok, s nem árthattok annak,
- - - - - - U - - U - -
Mert marástok után nem maradnak sebek,
- U - U U - - U - - U U
Oh, holdat ugató veszett s dühös ebek!
- - U U U - U - U U U U
Érc gyanánt van neki a hű ártatlanság,
- U - - U U U - - - - -
Melyben kitördeli fogát a hazugság.
- - U - U U U - U U - -
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
B
B
A
A
G
G
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
11
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|