Epedvén zengő lant után
U - - - - - U -
A gyermek-ifju kebele,
U - U - U U U U
Szólt a dalisten: itt a lant!
- U U - U - U -
De boldogság nem lesz vele!
U - - - - - U U
S hogy csendesen zendűlt a húr:
- - U - - - U -
Lőn a vidám fiú komoly,
- U U - U- U -
Nem érté, keble mért dobog?
U - - - U - U -
Nem tudta, könnye mért omol.
- - U - U - U U
S midőn szív- és lélekhatón
U - - - - - U -
Felcsattant édes-bús dala:
- - - - - - U U
A lantos szenvedett nagyon,
U - - - U - U -
S szivén mély fájdalom vala.
U - - - U - U U
Most a dalisten megjelent,
- U U - - - U -
S mond: szánlak, ifju, tégedet!
- - U - U - U U
A lantot tőled elveszem,
U - - - U - U -
Hogy így a bút is elfeledd!
U - U - U - U -
Oh hagyd a fájdalmat nekem,
- - U - - - U U
A lelkes dalnok felele;
U - - - - U U U
Oh hagyd a fájdalmat nekem,
- - U - - - U -
Csak hagyd meg a lantot vele!
- - U U - - U U
| A
B
C
B
| 8
8
8
8
| ^ Félrím
| A
B
B
B
| 8
8
8
8
| | A
B
A
B
| 8
8
8
8
| ^ Keresztrím
| A
B
B
A
| 8
8
8
8
| ^ Ölelkező rím
| A
B
A
B
| 8
8
8
8
| ^ Keresztrím
| | |
|
|