Hont
Hol hajdan büszkén ragyogott Hont szikla tetőjén:
Ott most éjszaki szél, zúgva csatázva süvít;
És minden sivatag, még csak moh sem virul ormán,
Ember, kő, növevény, sírba nyugonni leszállt.
Mit látok? ma derű támad, már távoz az orkán,
S nimbuszi fény leng fenn, Hont magas orma felett:
Sziklafalaknál mert ragyogóbb a nemzeti szellem,
Melly Hont hú fiait, lengi lebegve körül.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!