Ó, hányszor gondolok tirátok,
- - - - U - U - -
minden széptől és jótól elhagyottan:
- - - - - - - - U - -
ti könyvek, miket sosem olvashattam!
U - - U - U U - - - U
Ti titokzatos, messzi hűs lapok!
U U - U - - U - U -
Betűknek mérhetetlen tengermélye:
U - - - U - - - - - U
nem vihettek magasba és a mélybe...
- U - - U - U - U - U
Ott sorakoztok messzi polcokon
- U U - - - U - U U
a titkotok két tábla közt bezárva -
U - U - - - U - U - U
s nekem nincs kulcsom ebbe a szent zárba...
U - - - U - U U - - U
De hűvös őszi alkonyatokon,
U - U - U - U U U -
mikor hangja sikolt a szélkakasnak,
U - - U U - U - U - -
lelkemre éles fénysávok szakadnak...
- - U - - - - - U - U
És megindul köröttem csendesen
- U - - U - - - U -
nem olvasott könyveknek légiója
U - U - - - - - U- U
s magával ránt a tisztább régiókba...
U - - - U - - - U- U
Megálmodom - ki eljő egykoron -
U - U - U - - - U U
a legnagyobb gondolkodót a földön:
U - U - - - U - U - U
(hol leszek én, mire csillaga följön!...)
- U U - U U - U U - U
S az új Gutenberget is, aki majd
U - U - - U U U U -
könyvét a lelkünk ráncaira írja...
- - U - - - UU U - U
S a nagy Költőt is, ki Dantét lebírja...
U - - - - U - - U - U
Ki jókedvet és szabadságot ád
U - - U - U - - U -
a gályapadhoz láncolt embereknek,
U - U - - - - - U - -
kik egy könyv fölé borulva remegnek...
U - - U - U - U U - U
| 9
11
11
10
11
11
10
11
11
10
11
11
10
11
11
10
11
11
10
11
11
10
11
11
|
|