Vörösmarty Mihály Szonett egy barátomhoz című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Míg az ifjúság zsengedő korán
 -  U  -  - -    -  U -  U - 
A nyájas épség, s kellemek virítnak
U   - U  -  -      -  U -   U -  -  
S bennünket gyakran víg örömre hívnak,
   -  -  -    -  -   -  U -  U  -  U  
Az állhatlan év elhalad során.
U  -   -  U  -  -  U -   U -   

 
Oh hát! Evezzünk a világ porán
-   -   U -  -   U  U -   U -  
Bátran, Barátom! míg el nem borítnak
 -  -    U - -    -  -   -   U -  -  
Gyászai a fényt elűző sírnak.
  -  UU U  -    U - -  -  -   
Minden elhágy majd életünk alkonyán.
 -  U  -  -    -   - U -   -  U  -   

 
A kellem tőlünk akkor elmarad,
U  -  -   - -   -  U  -  U -   
Ráncok barázdát vájnak bús arcunkon,
 -  -   U -  -   -  -   -  -  -  U  
Az épség helyet nem lel tört tagunkon,
U  -  -   U  -   -   -   -    U -  U   

  
Nem vidít a kincs, minden elmarad!
 -   U -  U  -      -  U  -  U U  
Egyedűl, amit szorgalmunk szerezhet
U  U -   U -    -  -  -     U -  -  
Lelkünknek, bús vedrünk záraig követ.
 -  -   -    -   -  -    - U-   U U  
A

B

B

A

 10

11

11

10

^ Ölelkező rím
A

B

B

A

 10

11

10

11

^ Ölelkező rím
A

B

B

 10

11

11

A

B

B

 10

11

11













Alliteráció

















Alliteráció