Szerző
Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály

magyar költő, író, ügyvéd, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja

1800. december 1. — 1855. november 19.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1819 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 4.

Megosztás

Címkék

Vörösmarty Mihály

Szonett egy barátomhoz

Míg az ifjúság zsengedő korán
A nyájas épség, s kellemek virítnak
S bennünket gyakran víg örömre hívnak,
Az állhatlan év elhalad során.

Oh hát! Evezzünk a világ porán
Bátran, Barátom! míg el nem borítnak
Gyászai a fényt elűző sírnak.
Minden elhágy majd életünk alkonyán.

A kellem tőlünk akkor elmarad,
Ráncok barázdát vájnak bús arcunkon,
Az épség helyet nem lel tört tagunkon,

Nem vidít a kincs, minden elmarad!
Egyedűl, amit szorgalmunk szerezhet
Lelkünknek, bús vedrünk záraig követ.

Pest, 1818

Vörösmarty Mihály aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!