Unokatestvérem, az orangutang,
U U U - - U U U - U -
Vasrudak rajvonala mögött ül;
- U - - U U U U - -
Tétován és szomorúan néz,
- U - - U U -- -
Mert a fülledt őserdő és a reszkető fényekkel zsúfolt
- U - - - - - - U - U - - - - - -
Délikeresztes ég vad illatát,
- U U - U - U - U -
Amelyet magával hozott
U U - U - - U -
És féltve őrzött,
- - U - -
Elvesztette a hosszú úton;
- - - U U - - - -
Mindig nagyon szomorú,
- - U - U U -
Úgy hívják, hogy
- - - U
Uáh-uáh,
U- U-
Ritkán mozdítja karjait,
- - - - U - U-
Melyek olyanok, mint az iszonyú,
U U U U - - U U U -
Vörös kérgű fák súlyos ágai,
U - - - - - U - UU
És merev, óriási arca
- U U - U- U - U
Ráborul félelmesen a kis gyermekek
- U - - - U U U - - U -
Borzongó álmaira;
- - - - UU U
Uáh-uáh egész nap nem gondol semmire
U- U- U - - - - - - U U
A fekete rudak rajvonala mögött,
U U U U U - - U U U U -
Az undor és unalom néma és mozdulatlan
U - U - U U - - U - - U - -
Harmóniája lakozik benne,
- - U- U U U - - U
Elfelejtette már az izmos, vad nőstényeket is,
- U - - U - U - - - - - U U U
És az éjszakai hangtalan harcokat,
- U - U UU - U - - U -
Láthatóan nincs érzéke korunk fontos problémái iránt sem,
- U -- - - - U U - - - - - -U U - -
Ha kiejted előtte Voronoff nevét,
U U- U U - U U U - U -
Nem rezdül az arca
- - U U - U
És egyáltalán nem hatja meg,
- U - U - - - U -
Hogy Fekete úr, aki népes családjával
- U U U - U U - - U - - U
A Csengery uccából jött látogatóba hozzá,
U - - - - - - - U U - U - -
Szegről-végről tőle származik;
- - - - - U - U U
A vasrudak rajvonala mögött,
U - U - - U U U U -
Kizuhanva a térből és időből,
U U - U U - - - U - -
Uáh-uáh, az orangutang mindig mozdulatlan és szomorú
U- U- U U - U - - - - U - U - U U -
Fenkölt undorral nézi Fekete urat
- - - - - - U U U U U U
És reggel, délben és este
- - - - U - - U
Egy-egy hatalmas vödör
U - U - - U -
Tejberizst eszik.
- U - U U
| 11
10
9
17
10
8
5
9
7
4
4
8
10
10
9
12
7
13
12
14
10
15
12
19
12
6
9
13
14
9
10
11
19
12
8
7
5
|
Alliteráció
|