A lemondás sziklabarlangjában U U - - - U - - - - Mily szomorún folynak napjaim; - - U U - - - - U- Nézem, amint arany napsugárban - U U - U - - U - U Ünnepel más, dús virányain. - U - - - U - UU Bár az ünnep hangja zsong körültem, - U - - - U - U - - Szívem, mint e barlang, oly sötét; - - - U - - - U - Látom a víg képet, de nem értem, - - U U - - - U U - - S át nem érzem itt zsongó neszét. - U - U - - - U - Óh, üres szív, óh, te néma barlang, - U - - - U - U - - Nem vidulsz fel soha többé már? - U - - U U - - - "Majd ha nyugszik a nap", - suttog egy hang, - - U - U U - - U - - "Megaranyoz a végső sugár!" U U U U U - - U -
| A
B
A
B
| 10
9
10
9
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
9
10
9
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
9
10
9
| ^ Keresztrím
| | |
|
|