Te ünnepelt, te irígyelt, csodált,
U - U - U U - - U -
Kinél magasbra ember soh`se szállt,
U - U - U - - - U -
Lángelméd szárnyán merészen bejártad
- - - - - U - - U - -
Roppant körét a komoly tudománynak,
- - U - U U - U U - -
Könyvekbe róttál éjét meg napot,
- - U - - - - - U -
Repültél ott, hol más csak ballagott,
U - - - - - - - U -
Gyönyört, szerelmet büszkén megvetettél,
U - U - - - - - U - -
S ha pihentél, csak ormokon pihentél,
U U - - U - U - U - -
Életed célja egy volt: az igazság,
- U - - U - - U U U -
Pazarul föláldoztál mindent érte,
U U - U - - - - - - U
Nem szédített sem mélység, sem magasság,
- - - - - - - - U - -
Szilárd léptekkel haladtál feléje.
U - - - - U - - U - U
Ahol mi összerogytunk, tovább küzdtél,
U - U - U - - U - - -
Mi szunyókáltunk hitvány mécsesünknél
U U - - - - - - U - -
S te mentél az ég mesgyéin tovább,
U - - U - - -- U -
Nyitott szemekkel, tenger titkon át,
U - U - - - - - U -
Hogy el ne mulaszd a pillanatot,
U - U U - U - U U -
Mikor majd arcát tisztán láthatod.
U - - - - - - - U -
Mit ember tudhat, híven összeszedted,
U - - - - - U - U - -
Vezettél a homályban, nem vezettek,
U - - U U - - - U - -
Maga voltál az élő ismeret,
U U - - U - - - U U
Istenhez senki nem járt közelebb.
- - - - U - - U U -
Mondd hát, e roppant, rengeteg tudásból,
- - U - - - U - U - -
Mely nagy elmédben tündöklőn világol,
- U - - - - - - U - -
Mi az eredmény, az átszűrt valóság?
U U U - - U - - U - -
A tudós válaszolt: Alázatosság.
U U - - U - U - U - -
| A
B
C
C
D
D
E
E
F
G
F
G
H
H
A
A
D
D
I
I
I
I
J
J
A
| 10
11
11
11
10
10
11
11
11
11
11
11
11
11
10
10
10
10
11
11
10
10
11
11
11
| | A
| 11
| | | |
|
Alliteráció
|