Árva március
Terülj el bánatom:
furcsa sóhaj,
bujdosó baj,
vénség, görbeség.
Ez, meg az, az útra megy ki,
botorkálgat keseregni;
- Öregen, betegen
élek, szánj meg idegen!
Fuss el szomorú kép,
rádióznak háziurék,
gyepet látsz a közeli
hegyen, zölddel keveri
nap a tavalyi hót.
Száz van, aki rosszat vár,
egy olyan, aki jót.
Állj fel, lábam, állj fel,
jobb vidékre menni,
ez a város börtönöd,
házban harag, kövön köd,
itt nem tud csak sűrű könnyed
könnyen eleredni,
földdel társ nehéz szíved
nekikeseredni.
Vénség, görbeség,
furcsa sóhaj,
színtelen gyom ez a vers,
amilyen az élet:
árvaságban irt nyers,
ácsorgó dal,
gonosz csihány alatt nőtt,
felette karóval.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!