Pásztor Árpád Alkony felé című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Nem sok, ami időmből hátra van,
 -   U   U U U -  -   -  U  -   
Szeress, szeress!
  U -      U -    
Kezed simítsa lágyan a hajam,
 U -   U -  U  -  U  U  U -   
Szelíden, gyöngén, hosszasan.
  U - -     -  -    -   U -   
Nem sok, ami időmből hátra van.
 -   U   U U U -  -   -  U  U   

 
A rózsák útja már virágtalan,
U  -  -  -  U  -   U -  U -   
Szeress, szeress!
  U -      U -    
Győzelmes fényét veszti már nyaram,
  - -  -   -  -   -   U  -    U -   
Felhőtlen kékje gyorsan oda van...
 -  -  -   -  U   -  U  U U  -     
Már a rózsák útja virágtalan.
 -  U  -  -  -  U  U -  U U   

  
Jön a sötétség, szine bár arany,
 U  U  U -  -     U U  -  U -    
Szeress, szeress!
  U -      U -   
Az alkonynak csodás, mély pírja van,
U  -  -   -    U -    -    -  U  U  
Az éj sötétje mégis ott fogan...
U  -   U -  U  - U  -    U -     
Jönnek a felhők, szinük bár arany.
 -  U  U  -  -     U -   -  U U    

  
Nem sok, ami időmből hátra van,
 -   U   U U U -  -   -  U  -   
Szeress, szeress!
  U -      U -    
Már a rózsák útja virágtalan,
 -  U  -  -  -  U  U -  U -   
Jön a sötétség, szine bár arany...
 U  U  U -  -     U U  -  U -      
Simítsd, simítsd hát lágyan a hajam.
 U -      U -     -   -  U  U  U U  
A

B

A

A

A

 10

4

10

8

10

A

B

A

A

A

 10

4

10

10

10

A

B

A

C

A

 10

4

10

10

10

A

B

A

A

A

 10

4

10

10

10



Alliteráció











Alliteráció











Alliteráció











Alliteráció