Hamvas fátyol...
Hamvas fátyol boritja el az eget...
Alig vettem észre, hogy már este lett;
Kinek mindig egyforma a keserve:
Azt se tudja, reggel van-e, vagy este.
Egyik nap a másikkal ugy összefoly,
S nincs egy vigasz, nincs egy sugár valahol,
Tengeri köd... összehuzott vitorla...
No de igy megy az én hajlott koromba'.
Türjünk, türjünk, és szenvedjünk csendesen,
Csendesen, hogy meg ne tudja senki sem,
Majd a sirnál tőlünk a kín elválik...
Oh de mit kell kiállni még - odáig!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!