Babits Mihály A gazda bekeríti házát című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Léckatonáim sorban állnak már, pici
 -  U U --   -  U  -   -   -    U U 
földem a földből kikerítve, könnyü szál
 -  U  U  -   -   U U -  U   -   U   -  
dzsidások módján állnak őrt, hatalmasan
   U - -   -  -  -   U  -     U -  U U 
igazságukban; ők a törvény, ők a jog,
U U  - -  U   -  U  -  -    -  U  U  
erőm, munkám, nyugalmam és jutalmam ők,
U -    -  -     U -  U  -   U -  U  -   
s jel hogy vagyok; sün-életem tüskéi e
   -   -    U  -    U  - U -   -  -U U 
szakadt létben, kizárva minden idegent,
  U -    -  -    U -  U  -  U  U U -    
de átbocsátva ami még közös maradt
 U -  U  -  U U U  -   U -   U -  
a testvérek közt: táj varázsát, távoli
U  -   - -   -     -   U -  -    - U U
egek pirossát, és a tejnél édesebb
U -   U -  -   -  U  -  -  - U -   
levegőt, mostanában ugyan e szeles
 U U -    -  U - U  U  U  U   U U 
október hidegét is, aki április
-  - -   U U -  U   U U -  U -  
karmosabb öccse -
 -  U -   -   U   

 
Óh mi edzve karmosabb
-   U -   U  -  U -   
csökhöz már, kincses tavalyból érkezett
  -  -   -    -   -   U -   -  -  U -   
bátyák magunk: mit, hízelegni a modern
 -  -   U -     -    - U -  U U  U -   
szeleknek? Ősz ez! barbár, gyilkos és hazug.
  U -  U   -   -    -  -     -  U  -   U -   
Szemtelen ősz! Nyárnál hangosabb! Csupa vad
  -  U U  -      -  -   -  U -      U U  U  
zaj, tusa, tánc! Ezer madár alatt a fák
 -    U U   -    U -   U -  U -   U  -  
nem ingtak-zengtek ennyire! De élet e
 U  -   -   -   U  -   U U   U - U  U 
lárma és rángás? Csöndben érik a csira
 -  U -   -  -     -   U  - U  U   U U
a föld alatt; halk a termékeny éj; a fű
U  -   U -     -   U  -  - U   -   U  - 
növése lassú: ez az élet! Kertem, ódd
 U - U  -  -  U  U  - -    -  U   -  
a magvat ami megmaradt kincses tavaly
U  -  U  U U  -  U -    -   -   U -   
füvéből és barbár szelekkel ne törődj!
 U - -  -   -  -    U -  -   U  U -    

  
Jöhet a vad tánc, tépő, részeg, ál-buján
 U U  U  -   -     - -   -  U   -   U -  
vetkőzni csontig a virágokat; jöhet
 -  -  U   -  U  U  U - U -    U U 
a vak kacaj ápolt növényeinkre; majd
U  -   U U  - -    U -  U-   U   -  
a fehér-csuhás vezeklő, a tél; te csak
U  U -    U -   U -  -  U  -    U   -  
maradj a tavaly őre! s ha a jövevény
 U -   U  U U   - -     U U  U U -   
lenézve így szól: "Én vagyok az Új!" - feleld:
 U -  U -     -    -   U  U  U  -       U -     
"A Régi jobb volt!" - Hősi léceid mögött
 U  - U  -    -        - U  - U-   U -   
mint középkori szerzetes dugott a zord
 -    U -  U U   -  U -   U -   U  -   
sisakos hordák, korcs nomádok, ostoros
 U U -   -  -    -     U - U   -  U -  
képégetők elől pár régi könyvet: úgy
 - - U -  U -   -   - U  -   U   -   
dugd magvaid, míg, tavasz jőve, elesett
 -    -  U-    -    U -    - U  U U -   
léckatonáid helyén élő orgona
 -  U U --   U  -  - - -  U U 
hívja illattal a jövendő méheit.
 -  U -  -  U  U  U -  -  - UU  
 12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

5



7

11

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12



12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12



































Alliteráció