Ha multba tévelyeg andalgó szellemem,
U - U - U U - - - - U U
A multban képednek árnyékát föllelem,
U - - - - U - - - - U -
Majd halvány szellem-árny, majd egy lengő sohaj:
- - - - U - - - - - U -
Dúsan és gazdagon lelked vonásival.
- U - - U - - - U - U U
A lángzó alkonyat, a hajnal-szürkület,
U - - - U U U - - - U -
Rózsákkal festi ki lelkemnek képedet,
- - - - U U - - - - U U
És látok arczodon nyiló örök tavaszt,
- - U - U - U - U - U -
Mint ifjú képzelet előteremti azt.
- - - - U U U - U - U -
Zarándokságimon igy kísér szellemed
U - - - U U - - - - U -
S varázszsal átszövi kifáradt éltemet:
U - U - U U U - - - U -
Ha multba tévelyeg andalgó szellemed,
U - U - U U - - - - U -
Fölkeresed-e ott sugárzó képemet?
- U U U U - U - - - U U
A lengő esti szél, mely száll a lomb alatt,
U - - - U - - - U - U -
Megviszi-e hozzád bús sóhajtásimat?
- U U U - - - - - - U -
S ha bánat, fájdalom zavarja lelkedet,
U - - - U - U - U - U -
Titkon nem vallja meg, hogy érez és szeret!?
- - - - U - U - U - U U
| A
A
B
C
| 12
12
12
12
| | A
A
B
C
| 12
12
12
12
| | A
A
A
A
| 12
12
12
12
| ^ Bokorrím
| A
B
C
C
| 12
12
12
12
| | | |
|
|