Szerző

Bozzai Pál

költő, a márciusi ifjak egyike

1829. január 10. — 1852. június 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 845 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 30.

Megosztás

Címkék

Bozzai Pál

Hervadó szerelem

Pusztaság a világ,
Kert az én kebelem,
Egyetlen virága
Hervadó szerelem...
Hervadó szerelem
Bús árnyéku fája,
Könnyem nedvesiti,
Fájdalmam táplálja.

Kert az én kebelem,
Gondatlan kertésze
Vajon melyik lehet:
A szív-e, az ész-e?
Talán mind a kettő,
S míg egyik ültetett,
Másik kitép reményt
És emlékezetet.

És a kert virági
Már-már elveszének,
Összetiprák őket
Zajgó szenvedélyek...
Mit állsz még te benne,
Hervadó szerelmem!
Terhes, reményvesztett
Kínodat viselnem!

Elmúlt örömidnek
Emléke nem éltet...
Oh hadd szakasszam ki
E kínos emléket!...
Mert él még az, noha
Illatját nem érzem;
Virági elhulltak,
Tövisétől vérzem.

Nem! ne távozz' tőlem;
Ágyán gyötrelemnek
Hamarább lesz talán
Vége életemnek:
Csak mikor lelkemet
Már ki kell lehelnem,
Akkor szállj el tőlem,
Hervadó szerelmem!

1847.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom