Szerző

Szalay Fruzina

költő és műfordító, Kisfaludy Atala költőnő lánya

1864. szeptember 10. — 1926. július 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1316 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 28.

Megosztás

Címkék

Szalay Fruzina

Vágy

Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó kikelet!
Leragyog rám a nap sugára,
Fenn a tündöklő ég nevet.

Tán a tavasznak ujja ére?
Az fest elémbe álmokat?
Látom, a tenger kék vizére
Mint száll a rózsás alkonyat.

Talán ez könnyü bérci szellő,
Mely friss lehével megcsapott?
Látom a gyöngyözőn szökellő
Ezüstös bérci patakot.

A képzelet csapongva szárnyal;
Látom a fenyves árnyait,
Hol a sötét bársony gyopárral
A rózsaszín erika nyit.

Ragyogva int felém a távol,
Hívó dalt vélek hallani,
Úgy csal, úgy von, úgy visz magával
Egy legyőzhetlen valami!

Ah! a tavasz lehelletére
E nyugtalan vágy megragad.
Ilyen sóvárgás viszi délre
A tovaszálló madarat!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!