Istenem! mond a szirt, mért teremtél - U - - U - - U - - Itten állni századokon által? - U - U - U U U - - Korbácsolva a habok dühétől, - - - U U U - U - - És csatázva a tengerviharral! - U - U U - - U - U Vészredőzött homlokom kopáran - U - - - U - U - U Áll, nem érzem a tavasz virágit, - U - U U U - U - - Villám látogat csak, míg körűlem - - - U - - - U - - Mindenen hő napsugár világit. - U - - - U - U - U S ím, amint ekkép panaszol a szirt, - U - - - U U U U - Messze földről szállva jön a fecske, - U - - - U U U - U Szárnya lankad és lejjebb hanyatlik, - - U - U - - - U - U Egy perc még! s a tenger eltemette. - - - U - U - U - U Ott áll a szirt, mint állt ezredévig, - - U - - - - U - U A madárka megpihenhet ormán U U - U - U - U - - S háladalt mond, - fészkéhez legottan - U - - - - - U - U Új erővel messzebb vándorolván. - U - - - - - U - - S a kopár szirt nem panaszkodik már, U U - - - U - U - - Ezredévre van vigasztalása: - U - U - U - U - U Öröme a dal, s a végezetnek U U U U - U - U - - Végtelenje - szent megnyúgovása. - U - U - - - U - U
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 10
10
10
10
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| | |
| Alliteráció Alliteráció
|