Madách Imre Megnyugvás a sorsban című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Istenem! mond a szirt, mért teremtél
-  U -    -   U   -     -    U -  - 
Itten állni századokon által?
-  U  -   U   - U U U  -  -   
Korbácsolva a habok dühétől,
 -  -  -  U U  U -   U - -  
És csatázva a tengerviharral!
-    U -  U U  -  -  U -  U   

  
Vészredőzött homlokom kopáran
 -   U - -    -  U -   U - U 
Áll, nem érzem a tavasz virágit,
-     U  -  U  U  U -    U - -   
Villám látogat csak, míg körűlem
 -  -   - U -    -    -   U - -  
Mindenen hő napsugár világit.
 -  U -   -  -  U -   U - U   

  
S ím, amint ekkép panaszol a szirt,
  -   U -   -  -   U U  U  U   -    
Messze földről szállva jön a fecske,
 -   U  -   -    -   U  U  U  -   U  
Szárnya lankad és lejjebb hanyatlik, -
  -   U  -  U  -   -  -    U  -  U    
Egy perc még! s a tenger eltemette.
-    -    -     U  -  U  -  U -  U  

 
Ott áll a szirt, mint állt ezredévig,
-   -   U   -     -   -    -  U - U  
A madárka megpihenhet ormán
U  U -  U  -  U -  U  -  -  
S háladalt mond, - fészkéhez legottan
   - U -    -       -   - -   U -  U 
Új erővel messzebb vándorolván.
-  U - -   -   -    -  U -  -   

  
S a kopár szirt nem panaszkodik már,
  U  U -    -    -   U -   U -   -  
Ezredévre van vigasztalása:
-  U -  U  -   U -   U - U  
Öröme a dal, s a végezetnek
U U U U  -     U  - U -  -  
Végtelenje - szent megnyúgovása.
 -  U -  U     -    -   - U - U 
A

B

C

B

 10

10

10

10

^ Félrím
A

B

C

B

 10

10

10

10

^ Félrím
A

B

A

B

 10

10

10

10

^ Keresztrím
A

B

C

B

 10

10

10

10

^ Félrím
A

B

C

B

 10

10

10

10

^ Félrím
































Alliteráció









Alliteráció