Szerző
Bárd Miklós

Bárd Miklós

születési nevén Kozma Ferenc, költő

1857. február 26. — 1937. május 4.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 877 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 27.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bárd Miklós

Nem költő...

Nem költő az, ki, mint én, maradi.
Helyes a bőgés - van benn valami.
A kor szelleme engem itt hagyott,
Oda se néki - ballagok gyalog.
Igy jobban látok, tisztultabb a kép,
Kitárul nékem az életvidék,
Enyhülten fekszik lelkemben a táj.
A kor szelleme zúgva elzihál,
Lefutja fejét, tévesztő utakba'.
Az én vezetőm néha meg-megáll,
Pihentet, amíg visszanéz az utra.
Miért sietne?... el-elandalog,
Hiszen az út a fődolog.
S még főbb dolog, mi úgyis lankad egyre:
Az utazóknak vándor kedve.
Hát tempót tart az istenadta,
És rikordokra mit sem adva,
Erőt kímélve, biztosan vezet:
Megóv, hogy le ne fussad a fejed,
A pályán, amely szakadékos,
Száz nyaktörővel akadékos,
Lefelé hajló hosszú, hosszú ív...
Az élet szelleme konzervatív.

1926.

Bárd Miklós aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!