Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék ág-bogán,
Madár dalolgat, párjavesztett
Szomorú csalogány.
Magam is ilyen párjavesztett,
Bús csalogány vagyok,
Lelkem borongva száll az árnyban
S a multon andalog...
De most egyszerre napfény villan
Az erdő fáin át -
A lombokon lobogni látom
Az élet zászlaját.
Szemközt nevet a sziklabérc is,
A szél szemközt kacag
S mely előbb búsan sírdogált, most
Felujjong a patak;
Táncolnak a lengő levélkék,
A madár hahotáz -
Oh, több a szerelem szívemben,
S erősebb mint a gyász!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!