Irány
Hány ősi sarj örűl az ősi jognak!
Örűl, ha fénylik régi címere,
Mit hű előd a harcmezőn nyere,
Eltürve sulyját a haragnapoknak.
Azonban a kikorbácsolt lomoknak
Tárában ott penészlik fegyvere,
Melynek puhult karral nem embere
A gyászutód, az ősi fény miatt vak.
A jog csak áll, de tettről nem felel
A korcs fi, - tettre, bajra semmi gondja:
Ő otthon ül, szolgája síkra kel.
Meddig lesz ember a másik bolondja?
Meddig fogunk oroszlánt, saskeselyt
Imádni ész s erény oltára helyt?
Gömör, 1838.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!