De kár, hogy most megy el!
U - - - U U
Mikor a dunaparti fák
U U U U U - U -
Budáról átfehérlenek,
U - - - U - U U
A gesztenyék s a lila orgonák
U - U - U U U - U -
Lombján május aranycsókja remeg.
- - - U U - - U U U
S kiket elüzött a bús, hosszu tél,
U U U U - U - - U -
A sötét órák dermedt hidege,
U U - - - - - U U U
Szivembe zengőn ujra visszatér
U - U - - - U - U -
A vágyak zajgó fecskeserege.
U - - - - - U U U U
Hozzák magukkal dél egész tüzét,
- - U - - - U - U -
A teremtő, a lángoló napot,
U U - - U - U - U -
Csak sejtett tájak balzsamos izét,
- - - - - - U U U -
Forrongó szin és fényáradatot.
- - - U - - - U U U
Az ifjuságot... És Magát!... Magát...!
U - U - U - U - U -
Tavasz csodáját, uj életemet,
U - U - - U - U U -
Ki messzi partról int fehéren át,
U - U - - - U - U -
S az álmok halk virágával befed.
U - - - U - - - U U
De kár, hogy most megy el!
U - - - U U
| A
| 6
| | A
B
A
B
| 8
8
10
10
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 10
10
10
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
10
10
10
| ^ Keresztrím
| A
| 6
| | | |
|
|