Rámzuhogó napok s hetek kőzáporában
- U U - U - U - - - U - -
De jó homlokonverten megdermedni
U - - U - - - - - - U
És hullni zsibbasztó, langyos ernyedésbe
- - U - - - - U - U - U
És tudni, hogy most, most szökik suhanó lábbal
- - U - - - U - U U - - -
Szívemből ki a fájdalom s vissza se néz;
- - - U U - U - - U U -
Ó agyam s lelkem áldott borulata,
- U - - U - - U U U U
Mely rámesteledik és kioltja lassan, csendben
- - - U U U - U- U - - - -
Vakító kék s fehér gondolat-lámpáimat;
U - - - U - - U - - -U -
Heverés behunyt szemmel, zúgó, nagy, sötét tavak partján,
U U - U - - - - - - U - U - - -
Halványuló, ködlő emlékezések
- - U - - - - - U - -
Valamire s valakire és régvolt világra,
U U U - U U U U - - - U - U
Hangok elmosódó morajlása messze-messze,
- U - U - - U - - U - U - U
Színek alázatos egymásbahullása, mielőtt lebuknak
- U U - U U - - U - - U UU - U - U
Az éjszaka szelíd feketéjébe és belevesznek;
U - U U U - U U - - U - U U - U
Utolsó parázslása a dacnak, amint kilobban
U - - U - - U U - U U - U - U
És leáldozó, sülyedő hitek;
- U- U - U U - U U
Ívekbe hajlanak össze a tornyok,
- - U - U U - U U - U
Elúsznak lassan a hidak és feloldódnak a partok:
U - - - U U U U - U - - U U - -
Nincs többé semmi, csak altató, áldott megdermedés.
- - - - U U - U - - - - - U -
| 13
11
12
13
12
11
14
13
16
11
14
14
18
16
15
10
11
16
15
|
Alliteráció
|