Egy pillanat volt sivár életemben, - - U - - U - - U - U egy üdvös, nagy, egyetlen pillanat, U - - U U - - - U U amelyben jóvá tehettem vón mindent, U - - - - U - - - - - egy kínos átkot, eltévedt nyarat... - - U - U - - - U U Az elhagyottság végtelenül fájó U - U - - - U U - - - sebét, a lelkem lomha gyász-szinét - U - U - - - U - U - és nem tettem. Bár szólni akart ajkam: - - - - - - U U - - U elhallgattam az örök, szent igét. - - - U U U - - U - S most szenvedek. És szeme sugarától - - U U - U U U U - - szívemen súlyos, nagy vád szalad át, - U - - - - - U U - s e vádnak súlya megrezdíti lelkem, U - - - U - - - U - - miként szellő egy lány sötét haját... U - - - - - U - U -
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| | |
| Alliteráció Alliteráció
|